Sziasztok!
Megérkeztem a Stíluskalózkodás második kiadásával, és ezúttal Taylor Momsenre esett a választásunk az ő Punk-rock stílusával (amit én imádok *-*) Vágjunk is a közepébe

2004-2007: tipikus tinilány korszak, még kereste a stílusát, öltözködése a későbbiekhez viszonyítva visszafogott, minimális sminket használ.
2007-2008: kezd merészebb, nőiesebb ruhákat viselni, haját 2008-ban rövidre vágatja, majd az év végére kezd az erősebb smink is megjeleni, a mára már ikonikus fekete pandamaci-szemek, stb.
2009: őrült, szétcsúszottnak tűnő smink, póthaj, minden amit ma Taylor Momsenhez kapcsolunk
2010-2013: hosszú póthaj, punk-rock stílus, erős smink, pulcsik, harisnyák, fekete-fehér, fűzők, mindez csak kulcsszavakban :)
 

Sziasztok! Mint észrevehettétek van egy olyan kis oldalmenünk , hogy a hét zenéje.Ott minden hétfőn új számot láthattok kirakva. De mától minden hétfőn olvashattok  róla itt ,hogy miért az adott számot raktuk ki. Akkor el is kezdeném a heti számmal!

Én erre a hétre Selena Gomez új lemezéről a Star Danceről válaszottam ,az Undercover című számot. Valami egyszerűen nagyon megfogott ebben a számban , nagyon tetszik a dallam. Remélem nektek is tetszik! Hallgassátok örömmel!  :))

Sziasztok,

Először is szeretnék átnyújtani nektek egy nagy csokor illatos .... neeeem, nem rózsát, hanem bocsánatkérést. Tudom, hogy ezen a héten nem kifejezetten voltam aktív, vagy a szerkesztők mintaképe, amiért elnézéseteket kérem, kicsit összejött minden erre a hétre, ami egy kissé lefárasztott. De most már itt vagyok és ragyogok és egy témát hoztam nektek, amiről szeretnék egy kicsit értekezni. Nem tudom, hogy érdemes-e egy teljes menüpontra, esetleg menü-kategóriára,  úgyhogy ezt a döntést meg is hagyom nektek, látogatóknak, hiszen értetek van ez az oldal. Az oktatásról és a tanulásról szeretnék veletek beszélgetni, valamint felsorakoztatni az én érveimet, megfigyeléseimet, stb.
Szóval kezdeném azzal a hihetetlenül közhelyes mondattal, hogy az oktatás az fontos! Viszont bármilyen fájóan közhelyes is, sajnos igaz. És sajnos ennek a fontosságát egyre kevesebben érzékelik, értik. Én mondom nektek, az intelligencia fokozatosan kihalóban van, ami nem jó! Valószínűleg a magyartanárnőm most egy bárddal lecsapná a fejem, amiért egymás után két mondatban használtam a jó és a rossz szavakat, de nem akartam nagyon kicifrázni és irodalmasítani a szöveget, amit írok és amiről még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy nem lesz nyakatekert. Azt természetesen már így előljáróban elmondanám, hogy nem vállalok felelősséget azért a nem túl valószínű lavináért, amit ez a cikk elindíthat, valamint azt sem garantálom, hogy nem leszek elfogult, mivel lévén hogy diák vagyok ez a téma engem is mélyen érint és szívem ügye.
Azt hiszem azt szinte fölösleges leszögeznem, hogy az oktatás leromlásának kérdésében úgy a tanárok mint a diákok hibásak. A társadalom divatja sajnos manapság nem az intelligencia és hogy egy szerintem sokatok számára ismerős dalból idézzek "Nem tetszik, hogy a diplomám egyre inkább sz*rt sem ér". El kell mondanom, hogy én személy szerint szeretek tanulni és szinte tolakodónak tartom, hogy a korosztályom nem részesíti előnyben, sőt lenézi a tudományokat, illetve azokat, akiket érdekel valami. Ezúton is szeretném azokat a tinédzsereket és tanulni vágyókat bátorítani, akik olvassák ezt a bejegyzést, hogy ha érdekli őket valami, ne féljenek arról tanulni, információkat bezsebelni. Kamaszkorunk jellegzetessége, hogy ezer-meg-ezer érdekeltségi körben megfordulunk, ami remek, és teljes mértékben normális, hisz ilyenkor még keressük a személyiségünket, próbáljuk a különböző elemekből összerakni azt, és bizton állíthatom, ha ilyenkor kicsit részletesebben is utánajárunk valaminek, fáradtságunk nem fog kárba veszni. Saját példámmal élve, és azt megragadva elmondhatom, hogy a jazz-énekléstől elkezdve, a gitározáson át az állatorvos szakmáig minden érdekelt és nem voltam rest beleásni magam a dolgokba, életemnek ezeket a mellékvágányait máig nem bántam meg. Kamaszkori érdeklődési köreinkből építjük fel a későbbi általános intelligenciánkat, ami megint csak sajnálatos módon nem számít nagy erénynek , holott ez igazán lehetne másképp is. 
Nem csak a diákok lankadó érdeklődésével van azonban a probléma. Természetesen nem lehet minden diák ambiciózus és karrier- meg tanulás-orientált. A különböző személyiség- és temperamentum-típusoktól függően minden ember másképp jegyez meg bizonyos információkat, más-más módon és ütemben fogunk fel bizonyos dolgokat. Van aki erre fogékonyabb, van aki arra.  Viszont a diák önnön motivációja önmagában nem elég. Szüksége van a tanárai, a szülei, vagy éppen a barátai bátorítására, amiben társadalmunk nem igazán jeleskedik. Úgy vélem, nem csak a diákok, de a tanárok érdeklődése is lefelé halad a görbén. Sajnos egyre több tanáromról mondhatom el, hogy az óráin a " Személytelenül ledarálom a leckét, majd felveszem a fizetésem" elvnek hódol, ami nem túl dícséretes, lévén, a tanáraink életünk és személyiségfejlődésünk fontos részét képezik. Nekik kell elől járniuk a jó példával, bátorítaniuk a diákot, motiválniuk, akár negatívan, akár pozitívan. Persze őket is megértem, hiszen nem könnyű egy ennyire érdeklődését-vesztett társaságot arra bírni, hogy nemcsak hogy figyeljen, de még tanuljon is, esetlegesen utánanézzen valaminek. Ami pedig szerintem a legnagyobb problémát jelenti, hogy a korombeliek és a nálam fiatalabbak  úgy tekintenek a tanulásra, mint kínra,teherre és fölösleges, de kötelező tennivalóra,  az értelmiségre pedig mint szánalmas, stréber dologra. Aki tanul, az lenézendő, aki küzd, az csak buta álmokat hajszol. És emberek! Akarattal, vagy akaratlanul, de hatással vagytok egymásra. Nem hiába mondják, hogy szavakkal nagyobbat lehet ütni, mint egy baseball ütővel. Nagyon szeretném,ha az én generációm ráébredne arra, hogy ezeket az embereket bátorítani kéne és követni a példájukat.
Jó lenne, ha a diáktársaim is felfedeznék a könyvek szépségét és értékeit, az intelligencia hasznát, a küzdelem és a megfeszített munka nagyrabecsülését, hiszen ezek az eszmei értékek egyre nagyobb ívben haladnak lefelé azon a bizonyos láthatatlan görbén, amit értékrendszernek hívnak. 
Ezek volnának hát a gondolataim az oktatásról, tanulásról és társadalomról. 
Adjatok hangot véleményeteknek! Ti mit gondoltok ezekről a témákról? Mit indított el bennetek ez a cikkecske? :)
 

Sziasztok! Ma csak pár csini ruháról hoztam nektek képeket. Nézzétek meg őket és mondjatok róluk véleményt! :D

Sziasztok!Mai cikkemben Palvin Barbit szeretném bemutatni , Magyarország talán leghíresebb modelljét.

Barbi 1993.október.8-án született Budapesten. Ugyanitt 2006-ban fedezték fel mikor az utcán sétált. Több divatbemutatón szerepelt már és többek között olyan híres divattervezők ruháit viselt mint pl.: Louis Vuitton , Miu Miu , Nina Ricci , Emanuel Ungaro , stb. 2010-ben megnyerte a Women of the Year díjat. 2011-től nagyon sok híres magazintól kapott címlapfotózási felkérést amelyeket el is fogadott , pl:Harper's Bazaar , Muse , Love , Vogue. Ezek mellett közkedvelt divatmárkák arca is lett mint pl.: H&M , Stradivarius , Tommy Hilfiger , C&A , Pull&Bear . 2012-ben megkapta a legnagyobb sikert hozó állást magának , ő lett a népszerű fehérnemű márka , a Victoria's Secret  legújabb modellje. Azóta , napjainkban a modellkedés mellett , számos meghívást kap hollywoodi sztárok bulijaiba mint pl.: Leonardo DiCaprio. Hírbe hozták már azt is , hogy Justin Bieberrel kavart , de ezt a pletykát megcáfolták mivel akkoriban még Selena Gomez díszelgett a híres énekes mellett.